Az emlékezet alapfolyamatai

Kódolás és bevésés: az emléknyomok kialakulásának nagyon fontos feltétele, hogy a beérkező ingereket olyan formává alakítsuk, amelyet a memória elfogad, és ezáltal azok bevésődjenek az emlékezetbe, ezt a folyamatot nevezzük kódolásnak. A kódolás történhet vizuálisan, képi formában, akusztikusan, hang formájában és szemantikusan, jelentés, értelem alapján. A bevésés folyamata több tényező által befolyásolt. A bevésés függ az:

  • az ismétlések számától
  • a szervezetünk és idegrendszerünk állapotától (pl. egészségi állapot, fáradtság)
  • személyes sajátosságainktól (motiváció, érzelem, hangulat, akarat, érdeklődés stb.)
  • együttes érzékszervi hatásoktól (pl. audiovizuális tanulás)
  • előzetes ismeretektől, tapasztalatoktól

Tárolás vagy megőrzés: nagyon fontos eleme az emlékezetnek. A tárolás feladata a bevésett információ tárolása és megőrzése. Csak azokat az információkat lehet előhívni, amit korábban tároltunk. Az, hogy hogyan tároltuk az információt meghatározza az előhívás módját is.

Előhívás: az előhívásnak két formája van: a felismerés és a felidézés. A felismerés során több tesztinger közül kell kiválasztani egy meghatározott, a memóriánkban már tárolt elemet. (pl. a könyvespolcon lévő könyvek közül kell kiválasztanom azt, amelyikkel egy könyvesbolt kirakatában találkoztam). A felismerés gyakran csak az ismerősség érzésére korlátozódik. Nem mindig vagyunk képesek emlékezetünkbe idézni azt, hogy hol és mikor láttuk, hallottunk arról, amit felismertünk. A felidézés során pedig a bevésett és megőrzött emlékképeinket megelevenítjük, magunk elé képzeljük.(pl. Mi a címe Márai Sándor legutóbbi kötetének). Abban az esetben, amikor fel kell ismernünk valamit vagy valakit sokkal jobb teljesítményt nyújtunk, mint amikor tesztingerek nélkül kell ugyanezt megtenni.