Cím: H-3300 Eger, Eszterházy tér 1.; Postacím: 3301 Eger, Pf.: 43.; Tel.: +36 36 / 520 400

Tudománytörténeti kötet

Utolsó módosítás: 2020. február 25.

Imrényi András, a Magyar Nyelvészeti Tanszék oktatója és Nicolas Mazziotta, a Liège-i Egyetem nyelvésze szerkesztésében nyelvtudománytörténeti tanulmánykötet jelent meg az amsterdami székhelyű John Benjamins kiadónál.

A szerkesztői bevezető mellett nyolc angol nyelvű tanulmányt tartalmazó kötet a függőségi nyelvtan történetét mutatja be az ókortól a 20. század első feléig. A modern függőségi nyelvtan atyjaként a francia Lucien Tesnière-t (1893‒1954) szokták tisztelni; sokan hozzá kötik a mondat igeközpontú szemléletének első alapos elméleti kifejtését, illetve ágrajzzal való kifejezését a logikában gyökerező kétpólusú alany‒állítmány elemzéssel szemben. A kötet fejezetei arra hívják fel a figyelmet, hogy Tesnière egy több évezredes hagyomány folytatója az európai, illetőleg nyugati gondolkodásban is ‒ nem beszélve a könyvben részletesen nem tárgyalt indiai és arab előzményekről ‒, amely az ókori Rómától (Priscianus) a cári Oroszországig (Dmitrievsky), a francia enciklopédistáktól (pl. Beauzée) a 19. századi amerikai iskolai nyelvtanokig (Stephen W. Clark) terjed.

A kötet részét képezi Imrényi András és az ELTE oktatója, Vladár Zsuzsa közös tanulmánya, amely a 19. századi erdélyi polihisztor Brassai Sámuelt a függőségi nyelvtan fontos képviselőjeként mutatja be. Brassai már 1873-ban ‒ mai tudásunk szerint a világon elsőként ‒ olyan igeközpontú függőségi ágrajzokat készített, mint amilyenek sok évtizeddel később Tesnière munkáiban is megjelentek. Különböző okok miatt Brassainak a függőségi nyelvtanban betöltött úttörő, elméletalkotó szerepe a nemzetközi nyelvészközösségben csak most válhat széles körben ismertté.

 


< Vissza