Cím: H-3300 Eger, Eszterházy tér 1.; Postacím: 3301 Eger, Pf.: 43.; Tel.: +36 36 / 520 400

Nemzetközi hírű társadalomtudósok intézményünkben

Utolsó módosítás: 2014. október 29.

2014. október 13-án Nemzetközi Héthez kapcsolódóan került megrendezésre, A társadalomtudományok átrendeződése a globalizáció korában című program, melynek szervezésében részt vállalt a Kepes György Szakkollégium, és a Filozófia Tanszék is.

A TÁMOP 4.1.2.D-12/1/KONV-2012-0002. számú, Komplex nemzetköziesítési programfejlesztés az Eszterházy Károly Főiskolán projekt keretében 2014. október 13-án a Nemzetközi Héthez kapcsolódóan került megrendezésre A társadalomtudományok átrendeződése a globalizáció korában című program, melynek szervezésében részt vállalt a Kepes György Szakkollégium, és a Filozófia Tanszék is.

A főiskolánkon működő perForma nevű interdiszciplináris társadalom- és humántudományi kutatócsoport meghívására három nemzetközi hírű társadalomtudós látogatott el hozzánk: Pierre-Antoine Chardel a párizsi Institut Mines-Telecom, Gabriel Rockhill a University of Villanova és Takács Ádám az ELTE oktatója. Összeköti őket, hogy mindhárman Derrida-tanítványok, és a Paris Descartes-on működő LASCO-kutatócsoport tagjaiként közös interdiszciplináris társadalomtudományi kutatásokat és elemzéseket végeznek a globális kor társadalmi kihívásainak megértésre és értelmezésére. Az elemzéseiket azzal a szándékkal végzik, hogy nemcsak a szűkebb tudományos közbeszédben, de a társadalmi nyilvánosság terében és a társadalmi életben is hatékony változtatásokat idézzenek elő általuk, mert ebben látják a mai kor társadalomtudósainak szerepét és feladatát.

Pierre-Antoine Chardel a Szocio-filozófia: interdiszciplinaritás a humán- és társadalom-tudományokban, avagy a tudományágak újrarendeződése című francia nyelvű előadásában a digitális kor társadalmi kihívásait értelmezve arról beszélt, hogy a technikai eszközök és a hatásaik nem értelmezhető függetlenül attól a társadalmi környezettől és annak meghatározottságaitól, melyben létrejönnek és működnek. Mivel a társadalmi környezet és a technológiák kölcsönösen meghatározzák egymást, a modern ember társadalmi viszonyai is gyökeres átalakuláson mennek keresztül. Olyan mértékűvé vált mára ennek jelentősége, hogy a filozófia hagyományos kérdései, mint pl. az egyéni és kollektív identitás megalkotása, az önmagunkhoz és a másokhoz fűződő kapcsolatunk jellegzetességei, a világra vonatkozó ismereteink megszerzésének módjai és rendszerezésének formái, a tudás és a tudáshoz való hozzáférés stb. kérdései nem vethetők fel ennek az új helyzetnek a tisztázása nélkül. Ezért ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatára a szocio-filozófiának nevezett interdiszciplináris tudomány módszereit javasolja, melynek lényege, hogy a társadalomtudományok ismereteit és a filozófiai leíró, értelmezési és elemzési módokat ötvözi. Előadásában ennek a módszernek az alapelveit és digitális kor technológiájának leghétköznapibb megjelenési formája, az internet által generált legégetőbb problémákat tekintette át.

Takács Ádám a Társadalomkritika és a humántudományok című előadásában amellett érvelt, hogy a társadalomtudományok születése együtt járt a társadalomkritikával, hiszen ezek a tudományok számot vetnek azzal, hogy megnyilatkozásaik, értékítéletek lévén, nem végérvényes igazságok fogalmaznak meg, hanem mindenkor vitára és kritikára serkentő értelmezéseket adnak a különböző jelenségekről, s ezen a kritikai párbeszéden keresztül végzik el maguknak a társadalmi jelenségeknek a kritikáját. Ennek tudatosítása azonban új helyzetet teremt és új feladat elé állítja a társadalom- és humántudományokat. Szemben az eddigi gyakorlatukkal, mely során az emberiség, a szabadság és az igazságos társadalom univerzálisnak tartott eszméi nevében nyilatkoztak meg társadalmi kérdésekben, egymástól eltávolodó és egymással versengő politikai ideológiákat teremtve ezzel (a konzervativizmust, a liberalizmust és a szocializmust), távol kell tartaniuk magukat a politikától, és önálló teret kell nyitniuk, ahol a társadalom tagjainak – a saját helyzetük megértését és megváltoztatását lehetővé tevő - emancipációjára kell törekedniük.

Gabriel Rockhill Az újragondolt forradalom: a forradalom történet és gyakorlata a mai kor vonatkozásában című angol nyelven tartott előadásában a forradalom-eszme átértelmezést végezte el. Kiindulópontja szerint eszméink kapcsán nem leíró, ismeretelméleti állításokat teszünk, hanem mindenkor értékítéleteket alkotunk. Ezek az értékítéletek gyakran gátját képezik annak, hogy fogalmi értelmezést végezzünk, önmagában és történeti dimenzióban egyaránt. Rockhill azt igyekszik munkáiban megmutatni, hogy ezek az eszmék történeti képződmények, és a legkülönfélébb gyakorlatok és értékelő attitűdök rejlenek mögöttük. Vagyis nem egyetlen lehetséges értelmet és egyetlen értéket tulajdoníthatunk nekik. Pl. a társadalmi változtatások igényét, nem mindig nevezték forradalomnak, ha ekként hívták, az akkor sem jelentett mélyre hatoló, gyökeres, gyors és véres átalakulást. Maga az ekként értett forradalom-eszme is, mely a francia forradalom nyomán nyerte el ezt az értelmét és értékét, és vált a 19. századi társadalmi mozgalmak vezéreszméjévé, a különböző korokban különbözőképpen került megítélésre, volt, amikor elvetették, volt, amikor lelkesedtek érte. A mai közbeszédben megjelenő értelme és értéke tehát nem az eszmében benne rejlő lényeghez, hanem történeti folyamatok eredményeként megszületett értékítéletekhez kötődik. Mivel a társadalmi valóság megváltoztatásának egyik, és nem olyan régen még egyetlen, ráadásul egyféle viselkedést előíró formáját látták benne, a forradalmár megnevezés a progresszív értelmiségi lét szinonímájává vált. Holott a társadalmi folyamatok megváltoztatathatók, vagy sokszor hatékonyabban változtathatók meg lassú, fokozatos, tervezett vagy spontán átalakulásokkal. Ez egyfelől azt vonja maga után, hogy a sztereotíp jegyek mentén végbevitt mechanikus és reflexszerű tettek korántsem biztos, hogy valódi változtatásokat generálnak a társadalmi valóságban, másfelől pedig a forradalmi tettek spektruma végtelenül kitágul. A társadalmi nyilvánosságban nemcsak megszólalni, de azt alakítani akaró és abba a változtatás igényével fellépő értelmiségi számára az egyik legfontosabb feladat.

Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetés az előadásokkal kapcsolatban felmerült kérdésekből bontakozott ki, mely során a közönség tagjai is aktívan bekapcsolódtak a beszélgetésbe, kérdéseket, ellenvéleményeket vagy kritikai megjegyzéseket fűzve a hallottakhoz. Az előadók pontosították véleményüket, törekedve arra, hogy kirajzolódjanak szavaikból a jelen kor kritikájának lehetőségei.


< Vissza