Cím: H-3300 Eger, Eszterházy tér 1.; Postacím: 3301 Eger, Pf.: 43.; Tel.: +36 36 / 520 400

A legjobbat kihozni a helyzetből

Utolsó módosítás: 2020. május 04.

Az Eszterházy Károly Egyetem Gyöngyösi Campusán indítottuk el azt a sorozatot, melyben az intézmény oktatói, munkatársai és hallgatói mesélnek a koronavírus-járvány miatt megváltozott hétköznapjaikról, az Egri Campuson is folytatjuk, első alkalommal Murányi Zoltán, az Élelmiszertudományi Intézet oktatója, a Varázstorony igazgatója mesél.

– Miben változott meg az élete a koronavírus hatására? Mi az, amit ezek közül könnyebb és mi, amit nehezebb volt megszokni?

– Mi egy kicsit korábban kezdtük a karantént, mert a nejem egy fontos germanisztikai konferencia kedvéért – a bejelentkezett magyarok közül egyedüliként – elmerészkedett Németországba (Mannheimbe), ahonnan március 13-án, pénteken jött haza, így egy egész hétvégén keresztül ment az osztozkodás, hogy menjünk iskolába, vagy se: „tök jó lenne a két hét, de nem akarunk lemaradni/pótolni...". Ezt három gyermekem adta elő, akik a Dobó Gimnázium kilencedikes és hetedikes tanulói (az adatok helyesek, a megoldás: a lányaim ikrek). De hamar okafogyottá vált az aggódás, és azóta itthon vagyunk!

– Hogy éli meg a kialakult helyzetet? Mivel telnek a hétköznapjai?

– Már-már kicsit pironkodva mondom, hogy nagyon jól elvagyok (elvagyunk) itthon. Ehhez hozzájárul, hogy úgy érzem, amellett, hogy a családommal is több időt tudok tölteni, az egyetemi feladataim javarészét home office-ban is el tudom látni, továbbá, hogy nem vagyunk itt annyira bezárva, a kertem még sosem volt ilyen ápolt, nagyokat sétálunk az erdőben, de leginkább az, hogy kiderült, milyen jól együtt tudunk működni ilyen hosszú távú bezártság esetén is.
Szakmai szempontból izgalmas kihívás a digitális oktatásra való átállás a saját praxisomban (az egyetemen vannak előadásaim, szemináriumaim, és a Gyakorlóiskolában is tartok kémia fakultációt), illetve izgalmas figyelni tanárjelölt hallgatóim működését, segíteni nekik, ha igénylik.

– A legnagyobb tanulság számomra az, hogy a kontaktus nem egyformán fontos a munkám különféle területein: az óráim bizonyos szempontból még talán hatékonyabbak is (bár erről a másik fél véleményét is jó lenne ismerni), a bizottsági ülések, megbeszélések nemkülönben. Nem is értem, miért kell négy órát utaznom egy intéző bizottsági ülésre a Kémikusok Egyesületébe, vagy a levelező hallgatóinkat idehívni az ország másik végéből egy előadásra... Persze a laborgyakorlat az más!
A Varázstorony „lelke" azonban nem érezhető online... Kísérleti videókat nézni nagyon más, mint „átélni a csodát"! A Varázstorony bezárása a legnagyobb szívfájdalmam! Már az első héten elmaradt három kísérleti bemutatóm, de nem sikerült bemutatnunk a HELL 300 kiállításunkat sem, és tolódik az origami kiállítás megnyitója is.

– Miből merít erőt?

– Nagy űr van bennem, hogy nem tudtam anyukámat felköszönteni anyák napján, szerencse, hogy a közös szülinapunkat még együtt tudtuk ünnepelni!
Az erőt a mindennapokhoz az a tudat adja, hogy így is minden feladatot el kell végezni, lehetőleg jó minőségben, és persze annak az öröme, hogy kiegyensúlyozott, vidám környezetben vagyok! Ehhez én is megpróbálok hozzájárulni, néhány jó kajával (kiderült, hogy még megy a főzés...) jó adag humorral, és a tőlem telő segítséggel a gyerekek tanulmányaiban.

– Mi lesz az első dolog, amit szeretne megtenni, miután feloldják a korlátozásokat?

– Ha feloldják a korlátozásokat? Szerintem az élet viszonylag lassan fog visszatérni a normális mederbe, sokáig leszünk még óvatosak, sőt bizalmatlanok, de egy wellness hétvégét szívesen bevállalnánk...

– Mit üzenne azoknak, akik olvassák ezt a cikket?

– Üzenetem megfogalmazásához egy mintegy 30 évvel ezelőtti olvasmányélményemet hívom segítségül (Benjamin Hoff: Micimakó és a Tao), melyben fontos szerep jut egy képnek, az Ecetkóstolók címűnek. A képen Konfuciusz, Buddha és Lao-ce egy nagy ecetes edény (az élet szimbóluma) körül állva kóstolják az edény tartalmát, kettejük arca fintorrá torzul, de Lao-ce mosolyog. Hogy miért? A taoista, aki harmóniában van az életkörülményeivel, azt is pozitívummá változtatja, ami másoknak negatívum. Azaz próbáljuk meg kihozni a helyzetből a legjobbat!

Írta: Murányi Zoltán, Berán-Juhász Henrietta
Fotók: Balogh Tibor, Szántó György, Murányi Zoltán


< Vissza